Hajópadló

Általánosan elérhető termékméretek

Rövidítések:

• A/B: apró benőtt csomós 
• B/B: nagyobb benőtt csomós
• B/C: nagy csomós
• C: nagy (fekete) csomós

Aktuális raktárkészletünkről kérjük telefonon érdeklődjön, mivel készletünk folyamatosan változik!

A lucfenyő jellemzői

A hajópadló típusai

Járó hajópadló

Fózolt hajópadló

Minőségi osztályai

Minden termék TM = toldásmentes.

Felhasználási területek

Járó hajópadló: beltéri padlóburkoló anyag, puha szerkezete miatt ott használják, ahol kis igénybevételnek van kitéve.

Fózolt hajópadló:

• Általában beltéri burkolóanyag, mennyezet-, falborításhoz is kiváló. Terek elválasztására, tetőterek burkolására is előszeretettel használják.
• Kültérre előtetők, házak oromszegélyezéséhez.
• Kerítések, garázsok, faházak, előtetők, szerszámtárolók, kerti kiülők, méhkaptárak, kutyaólak, virágládák gyártására.

Felületkezelése, karbantartása

Felületkezeléshez egyaránt használhatunk pácokat, lazúrokat, lakkokat, attól függően, hogy milyen színhatást, csillogást szeretnénk elérni.

A nálunk forgalmazott felületkezelő anyagok közül biztonsággal válogathat, környezetkímélő termékek.

Külső helyen való felhasználása esetén mindig ajánljuk a favédőszer használatát, elsősorban vizes bázisú festéket.

A hajópadló lerakása

A hajópadlók anyaga többnyire puhafa, a deszkák lucfenyőből készülnek. A padlódeszkák vastagsága 19 mm, szélességük pedig 116 vagy 146 mm-es. A deszkák éle nútféderes kialakítású, hosszuk 4 m-es.

A hajópadlót rögzíthetjük OSB lapokra, de ragaszthatjuk közvetlenül az aljzatbetonra is.

Egyenes, száraz, pormentes felületre lesz szükségünk, a rögzítéshez hajópadló rögzítő kapcsokat is használhatunk, melyeket beütős tiplivel rögzítünk az aljzatba. Ezt a technológiát főként akkor alkalmazzák, ha a párnafa használatával túl magas lenne a padlónk, nem férne el, esetleg nem futna a szomszédos padlóburkolattal. 

A hagyományos módszer a hajópadlók párnafára fektetése. A deszkákat 30x50-100 mm-es zárlécekből leszabott párnafákra fektessük. Ezeket egymástól 50, de legfeljebb 80 cm távolságra helyezzük az aljzatra. Ha előre gondolkodunk a párnafákat akár be süllyeszthetjük az aljzatbetonba is, ezeket rombusz keresztmetszetre vágva gondoskodhatunk arról, hogy miután a aljzatot kiöntöttük betonnal a párnafák stabilan a helyükön maradjanak.

Gyakori fektetési hiba, hogy a párnafákat egymástól túl távol helyezik el, ami a burkolat megsüllyedését idézi elő.

Az ajtóknál sűrűbb párnafázás ajánlott, mivel a padlónak ez a leginkább igénybe vett része. Ezt a faltól falig lefektetett lécek közé beillesztett, ám rövidebb lécekkel lehet megoldani.

Ha a párnafákat toldani kényszerülünk, akkor két oldalról felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre a toldás helyét. A toldott párnafa felső éle természetesen sík legyen. Fontos, hogy minden léc egyenes legyen. Ezt hosszú vízmértékkel, vagy egy egyenes lécre erősített kisebb változatával hossz-, keresztirányban és átlósan is ellenőrizni kell.

A belógásokat a párnafa alá ragasztott alátétlapokkal, a kiemelkedő részeket pedig legyalulva korrigáljuk. Ez a biztosítéka annak, hogy a kész padló felülete majd kellően egyenes és feszültségmentes lesz.

A párnafák ne érjenek sehol sem a határoló falakig, közöttük 1 cm-nyi hézag maradjon.

Ha a párnafák aljára vékonyan padlóragasztót hordunk fel, azok biztos nem fognak nyikorogni a betonon, ha esetleg a dűbelek idővel kimozdulnak.

A leendő burkolat szempontjából az sem elhanyagolható szempont, hogy a helyiségben hosszában vagy keresztben kívánjuk-e majd a hajópadlót lefektetni, hiszen a párnafákat erre az irányra merőlegesen kell majd lefektetnünk. Ezt már előzőleg ajánlatos eldönteni, mert a padlódeszkák erezete és ezzel együtt a fektetési iránya befolyással lehet a szoba térarányára. Bár a gazdaságossági szempontok ezt esetenként befolyásolhatják, ám az optikai hatást ne becsüljük le. 

Általában az ablakból beeső fény irányával párhuzamosan lefektetett hajópadlókból álló padlón kevésbé észlelhetők a felületi hibák, ám a lerakott padló átcsiszolásával ezeket is könnyen eltüntethetjük. E szempontokat különösen a kisebb alapterületű helyiségeknél mérlegeljük alaposan. Ellenőrzéseként egy kicsinyített alaprajzra szerkesszük fel a hosszirányban és a keresztben fektetett hajópadlók vonalait, mert a két rajzot összevetve ezt a kérdést könnyebb eldöntenünk.

Ha tehát elkészült a padló alapja, hozzáfoghatunk a burkolat lefektetéséhez. Nagyon lényeges, hogy a faanyag nedvességtartalma legfeljebb 10-12% legyen. A frissen vásárolt hajópadlókat ezért ajánlatos temperálni, néhány hétig száraz helyiségben, a csomagolásból kibontva, bemáglyázva tárolni, különben később az összeszáradás miatt hézagos lehet.

Az első deszkák csapjait és hornyait vizsgáljuk meg, és ha szálkásságot észlelünk a felületükön, ezt csiszolással tüntessük el.

Az első deszkát a faltól 1 cm távolságra helyezzük a párnafákra, és csavarozzuk le. A deszka hornyolt éle kerüljön a fal felé, a csavart pedig a csaprész tövébe, ferdén hajtsuk be. Vigyázzunk, a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, és ne is akadályozza a következő deszka szoros csatlakoztatását. Ezt a csavar mélyre hajtásával előzhetjük meg.

A felfogatott hajópadló és a fal közé helyezzünk faékeket, majd a következőt a már felerősített deszka csapjára illesztve szorosan üssük fel, és csavarozva fogassuk a párnafákhoz. Minden egyes padlódeszkát előbb egy kis hornyolt hulladékdarab segítségével szorosan üssünk fel az előző deszka csapjára. A hajópadlókat 2,8×65-ös bognárfejű szegekkel is lerögzíthetjük, ám a facsavar kilazulásmentes kötést biztosít, és a zajos kalapács helyett előnyösebb a kényelmesebb és sokkal gyorsabb csavarbehajtót használni.

A burkoláshoz csak egyenes élű, nem vetemedett hajópadlót használjunk, ezért még beillesztésük előtt minden darabot alaposan ellenőrizzünk. Ha az élük egyenes, és a deszkák nem is vetemedettek, csak akkor dolgozzuk be őket. A vetemedett deszkák csak feszültségeket ébresztenek a környezetükben, amit nem érdemes megkockáztatnunk.

A hajópadló lefektetésekor többnyire hulladék is keletkezik, hiszen a faanyagot a helyiség méretéhez igazodóra kell szabnunk. Ha a deszkák hossza alig haladja meg a szükséges hosszméretet, a leeső hulladék kárba vész, hiszen az 52 cm-nél rövidebb darabokat már nem tudjuk a párnafákra rögzíteni. A már említett rövid oldalon is nút-féderes hajópadló gazdaságos megoldás és nagyban megkönnyíti a dolgunkat, csak arra kell ügyelnünk, hogy a toldásokat csak eltolva, ún. hajózva alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a toldás vonalában a mellette levő deszkát csak a következő párnafánál toldhatjuk meg. Ilyen esetekben a darabok végét egy-egy facsavarral lefogatva rögzítsük a párnafához.

A szoba szabad felületein viszonylag gyorsan haladva dolgozhatunk, ám a falak mentén beszabások akaszthatják meg a munkánkat. Az ilyen akadályt – pl. csőáttöréseknél – a szokásos módon, a fal mellé helyezett deszkára átjelölt helyen kimart lyukkal, majd a lyuk mögötti rész kifűrészelésével háríthatjuk el. Ám, hogy a kifűrészelt darab pontosan a helyére kerüljön, a cső mögé helyezzünk egy párnafa darabot, a kifűrészelt darabot pedig – a fűrészpenge kétszeres vágásszélességével azonos falappal kipótolva – ragasszuk majd a deszka lecsavarozását követően a cső mögötti hézagba. A beugróknál is szükség lehet kisebb-nagyobb beszabásokra, ennek pontos helyét és méretét a fal mellé fektetett deszkán könnyen bejelölhetjük. Ne feledkezzünk meg azonban a szükséges 1 cm széles hézagokról, ezért a bejelöltnél nagyobb részt vágjunk ki a faanyagból.

A padlóburkolat befejezése nem mindig könnyű feladat, mivel utoljára – általában a fal mellé – keskeny deszkaszálra lesz szükségünk. Ilyen esetben az utolsó előtti hajópadlót ne csavarozzuk le, csak szorosan üssük a helyére. Fektessük rá a beillesztendő deszkát hornyával kifelé, majd egy kis hulladékdarab segítségével a fal síkjához igazodva jelöljük be a vágás helyét. A darab hornya már eleve adja a szükséges dilatációs rést, ezért a bejelölt vonalon vágva szabhatjuk le a toldáshoz megfelelő hajópadlót. Az utolsó előtti deszkát ezt követően emeljük ki a helyéről, élére üssük fel a toldó darabot, majd azt szorosan ráütve a csapra, behajtott facsavarokkal rögzítsük véglegesen. Az így megszélesített deszkát újból üssük a helyére, amit csak egy behúzóvassal tudunk megoldani.

Az utolsó hajópadlót a szélétől 1 cm-re behajtott facsavarokkal fogassunk hozzá minden egyes párnafához, hogy szilárdan a helyén maradjon. A faékeket távolítsuk el, majd következhet a járáspróba.

Ha jól dolgoztunk, s a deszkákat szorosan egymásba ütve rögzítettük, a padló nem recseghet, és járás közben nem is hajolhat meg. Különösen az ajtó környékén vizsgáljuk meg a padlófelület stabilitását, mert ez a burkolat leginkább igénybevett része. Ha nyikorgást észlelünk, akkor nem elég szoros a deszkák kapcsolata. Azzal is számoljunk, hogy idővel a faanyag még száradni is fog, s a padló akkor még jobban fog nyikorogni. Ha ráadásul járás közben még behajlást is észlelünk, akkor ebből meg arra következtethetünk, hogy a párnafák nem mindenhol fekszenek fel tökéletesen az aljzatra. Az ilyen helyeket jelöljük meg halványan ceruzával, és a padló visszabontását követően korrigáljuk a hibákat. Ez ugyan nagyon „nem szeretem” munka, ám most még viszonylag könnyen, később viszont már sokkal nehezebben végezhetjük el. Az ilyen hibákat a fektetés során megejtett folyamatos ellenőrzéssel megelőzhetjük.

A kész padló mentén levő hézagot fazonra mart fenyőfa padlószegélylécek felerősítésével tüntessük el. A léceket bognárfejű szegekkel rögzítsük a padlóra, mégpedig szorosan a falhoz nyomva. A léceket lehetőleg ferdén összevágva toldjuk meg, és mindegyik lécvéget szegezve rögzítsük. A sarkoknál e léceket gérbevágva csatlakoztassuk egymáshoz.

A nyers padlót hagyjuk néhány napig pihenni, majd mivel a felülete még nem elég egyenletes, parkettcsiszológéppel csiszoljuk teljesen egysíkúra. A géppel csak szálirányba és közepes finomságú csiszolóanyaggal vegyük az első fogást, majd ezt követően finom papírral kétszer átcsiszolva adjuk meg a padló ideális felületi finomságát.

Alapos porszívózás után három vékonyabb rétegben felvitt lakkal, vagy beeresztés után padlóviasz bevonattal adhatjuk meg az új padló természetes színét és fényét.

Azzal azonban számoljunk, hogy a padlódeszkák alapanyaga puhafa, ami köztudottan kényesebb a sérülésekre, mint pl. a keményfa svédpadló, ezért az ilyen padlók fokozottan kíméletes bánásmódot igényelnek.

Idővel a színe sötétebbre változik, mivel „beérik” a fa. Ezt a bevonat is elősegítheti, amin csak egy teljes felületi felújítás változtathat némileg. A beérett fa melegebb és sötétebb tónusán ugyanis csak árnyalatnyit változtathatunk. Ám az öreg és ápolt hajópadlók is legalább annyira patinásan szépek, mint a felcsiszolt, félévszázados tölgyfa parketta burkolatok.

Forrás: Ezermester.

A következő rövid videó szemlélteti a járó hajópadló lerakását:

Tisztítása

Igen egyszerű, elég csak a portalanítás, mely történhet puhaseprűvel, portörlő ronggyal vagy porszívóval.
 
A nagyobb szennyeződéseket egy kis vizes ronggyal töröljük le, majd töröljük szárazra.
 
Hajópadló-szakértőket csak akkor hívunk, ha a következő hibákat észleljük: kopott a fényezés, homályos a viaszozás, karcok, lyukak, mélyebb felületi sérülések esetén, vagy ha nyikorog a padló. Ilyenkor a szakember felméri a padlódat, hogy pontosan mi kell neki, majd megtisztítja, leviaszozza a padlót, hogy visszakapja a szépségét, a fényét és a természetes melegségét, ami egy fapadlónak kell.